Előzmények: Az első elhatározás - fehérje diéta 

[...] A diéta mellett mozogni is akartam. Néztem különféle torna videókat, főleg a szülés utáni nem túl megterhelő testmozgás érdekelt. Akárhogy néztem, utánoztam nem tudtam azonosulni vele. Többször próbálkoztam a gyakorlatokkal, de igazából csak lötyögés volt, ami nem különösebben motivált. Aztán gondoltam egyet hétvégén délelőtt, és kimentem kocogni, az alig 25 kiló túlsúlyommal. Még az élettől is elment a kedvem. Jó, ha 400 m-t tudtam futni, majd sétáltam, aztán megint úgy csináltam, mint aki fut. Azt hiszem szűken, de megvolt a másfél kilométer. Még néhányszor kisérletet tettem, aztán felhagytam a futással, úgy fél évre.

Most már tudom, hogy nem a futással kellett volna kezdenem. Inkább nagyokat kellett volna sétálnom, akár kilométereket gyalogolni. Az izületeknek sem a legjobb a futás, ekkora teherrel. Így egy újabb őrültség jutott az eszembe, mert hát volt itt a lakótelepen is. Ez pedig a gomba módjára szaporodó flabélos. Örültem, mint majom a farkának, hogy végre találtam egy nekem való "sportot". Nem kell megerőltetnem magam, 10 percig rázogatom a kis hájacskáimat és hazamegyek. Vettem is egy 5 vagy 6 alkalmas bérletet. Az utolsó alkalom volt az utolsó, mert rájöttem, hogy ez nekem halottnak a csók.

Így visszagondolva, amit másként csinálnék: több, mint húsz kiló túlsúllyal nem futnék, inkább sokat sétálnék, bicikliznék és nem vennék flabélos bérletet.

Amúgy nem tudom, hogy a futástól-e, vagy a vibrációs szerkezet okozta, de innentől tudom beazonosítani, hogy a lábam, főleg a bal elkezdett fájni. A fájdalom a talpamban a sarok felé irányult. Napközben is fájt, de amikor este lefeküdtem, a fájdalom felerősödött. Tudom, hogy a túlsúly volt a legfőbb ok, de először új cipőt vettem, majd talpbetétet. Aztán egyik sem segített a bajomon.