Rendezte: Mikael Hafström

Forgatókönyv: Jason Keller, Miles Chapman

Fényképezte: Brendan Galvin

Zene: Alex Heffes

Szereplők: Sylvester Stallone, Arnold Schwarzenegger, James Caviezel, Sam Neill, Vinnie Jones, Curtis "50 Cent" Jackson

Kötségvetés: 50 millió dollár

Amerikai
111 perc

A Pain & Gain legutóbbi filmkritikánkban a fiatal testépítők színészi alakításairól olvashattatok, ezúttal viszont, az öreg tapasztalt rókáké a terep, hiszen a Feláldozhatók után ismét visszatért a képernyőre az immáron 66 éves egykori testépítő bajnok, Arnold Schwarzenegger és a szinten robosztus külsejű Silvester Stallone. Sajnos a börtönruha igen sokat takar és valljuk be, valóban eljárt az idő e két ikonikus személy felett, mégis egy-egy jelent erejéig Stallone villantásai még mindig egykori izmos alkarjára emlékeztet…

Kritika

A 80'-as 90'-es évek megannyi évődése és zrikálása után A feláldozhatókban végre közös jelentben szerepelt a 2 legendás akcióikon (Bruce Willis-szel pedig még a tökéletes triumvirátus is összeállt). A folytatásban pedig már irtották is közösen a rosszfiúkat, minden nosztalgiára vágyó rajongó legnagyobb örömére. A Szupercella ismét ezt az igényt próbálja meg kiszolgálni, de ezúttal Willis, Statham, Rourke, van Damme, Li, vagy éppen Eric Roberts helyett ezúttal be kell érnünk egy rapperrel ("50 Cent"), egy ex-focistával (Vinnie Jones), "Mel Gibbson Jézusával" (James Caviezel) és az egykori T-Rex szelidítővel (Sam Neill). Igazából a felsorolt nevek közül majdnem mindenki annyit nyújt, amennyire azt tőle el lehet várni, 50 Cent például hiteltelen (mint mindig), Sam Niell rutinból dolgozik, viszont Az őrület határánban zseniális alakítást nyújtó James Caviezel számomra kicsit csalódás volt, igaz a karaktere is elég 2 dimenziós papírmaséra sikerült, de a jelenléte számomra így is picit színtelenre sikerült.
Térjünk rá azonban arra, ami a leginkább fontos a Szupercellában, nevezetesen a 2 izomkolosszus nagypapára. A történet főhőse Ray Breslin (Sylvester Stallone), akinek az a különleges szakmája, hogy felkérésre börtönökből szökik meg, hogy rávilágítson azoknak a hibáikra, akkor azonban mikor egy olyan szuperbörtönbe kerül, ahonnan szinte lehetetlen a szökés szövetséget köt az egyik rabbal (Arnold Schwarzenegger) a szabadulás érdekében.
Picit lassan indulnak be az események és az akciók is. Eleinte csak önismétlő börtönbunyókat (Spoiler: aki szeretne látni egy igazi Rambo vs Terminator ökölpárbajt az viszont nem fog csalódni) kapunk.

Mikor az egy helyben toporgás végre átcsap izgalmas jelenetekbe, akkor próbálják a sok szökéssel kapcsolatos ökörségeket lenyomni a torkunkon, és, aki nem figyel, akár még el is hiheti a lehetetlennél lehetetlenebb megoldásokat. Persze tudják azt az alkotók is, hogy nem szabad itt véresen komolyan venni a dolgokat, és ez ad egy egész kellemes kis hangulatot is a mozinak. Amikor Stallone és Arnie írtja a börtönőröket, azt öröm nézni. Az öklük még mindig olyan kemény, mi a kalapács, a fegyver pedig még mindig úgy muzsikál a kezükben, akár egy művészében a hegedű.

Igazából nem vállal sokat a film, de így legalább nem is esik át a ló túlsó oldalára és tényleg egész szórakoztató tud lenni a játékidő többségében. A forgatókönyv elég vérszegény, ez elsősorban a teljesen átlagos negatív karaktereknél ütközik ki a legerősebben. A Stallone-Schwarzenegger páros viszont minden akciófilm rajongó számára okoz majd kellemes perceket.

Értékelés: 10/6.5