Ugrás a tartalomhoz
ápr. 25. 2014

Fuss...

Előzmények: Otthon végezhető edzés

[...]Elkezdtem futni, immár túlsúly nélkül. Könnyebb volt minden tekintetben. Biztos vagyok benne, hogy a gumiszalaggal végzett gyakorlatok során sokat javult az állóképességem is, ennek köszönhetően a futás már nem volt rémálom.

Először 2,5 km-t futottam megállás nélkül, aztán 5 km-t. Erre a szintre viszonylag hamar eljutottam. Egyébként érdekes, hogy amikor elindulok futni akkor folyamatosan kattog az agyam. Főleg az elején. Ilyenkor egyfolytában győzködnöm kell magam, hogy menni fog, most még nincsenek kellőképpen bemelegedve az izmaim. Nehéz futni, de csináld, meg ne állj. Nem tudom, hogy más is így van-e vele, de nekem az első 10 percben ez megy. Aztán mikor már érzem, hogy a végtagjaim sem olyan nehezek, akkor igyekszem a zenére koncentrálni, vagy a gondolataimat rendezni. Tehát az 5 kilométeres táv teljesítéséig hamar eljutottam. Majd jött az újabb elképzelés: szerintem többre is képes vagyok. Ekkor sikerült lefutnom kb. 7,5 km-t.

Kezdtem egyhangúnak érezni a lakótelepi köröket. Leültem a gép elé és a térképen berajzoltam magamnak egy útvonalat, hogy nagyjából 5 kilométeres legyen, a cél a 10 kilométer volt, de bármi közbejönne és mégsem menne a táv teljesítése, akkor az első kör után hazamegyek. A futások előtt napközben lélekben készülök az edzésre. Próbálok ráhangolódni, nem csak a futásra, hanem a távra is. Akkor délután sikerült is 10 km-t futni kicsit több, mint egy óra alatt és ami nekem nagyon fontos, hogy megállás nélkül. Nem volt könnyű, mert nem egyenes terepen futottam. A lejtőn lefelé tudtam lazítani, de felfelé nagyon össze kellett kapnom magam. Ilyenkor megint jönnek a gondolatok, de én csak győzködöm magam. Az első kör vége felé átsuhant az agyamon, hogy talán haza kéne menni, de jött egy inspiráló zene és folytattam a futást. A fejben dől el minden nem is olyan nagy marhaság.

Ez a kis halmaz is sok mindenre megtanított:

komfort_zona.jpg

Amikor csak fáradt voltam, vagy nem volt kedvem semmihez és a legszívesebben felfaltam volna a hűtöt, ránéztem és a helyére tettem a gondolataimat. Most már rá sem kell néznem, csak eszembe jut a rosszabb és erőtlen napokon. Ki kell lépnünk a komfortzónánkból, hogy a lehető legtöbbet érjük el!