Ugrás a tartalomhoz
máj. 25. 2014

Az 5:2 fogyókúra

Hozzászokhattunk már, hogy évente kirobban egy-egy új hóbort, majd szép lassan a feledés homályába merül, ahogy a könyvek cserélődnek a boltok polcain. Hogy a legújabb fogyókúra fennmarad-e az idő rostáján, vagy múló hóbortként alámerül, majd eldől. Az értelmi szerző, aki az átlagember számára lefordított és elérhetővé tett egy csomó tudományos eredményt, a brit Kate Harrison, újságíró és műsorvezető. Könyvében, az 5:2 fogyókúrában publikált utolsó "naplóbejegyzése" tanusága szerint 9 kgot fogyott a módszerrel, 160 nap alatt.

A fogyókúra alapja az időszakosan beiktatott részleges böjtölés, Kate esetében ez heti két napot jelentett, melyeken a normális kalóriabevitelének mindössze egynegyedét fogyasztotta el. A többi nap "rendesen", a korábbi szokásainak megfelelően evett. Nincsenek minőségi megszorítások, gyakorlatilag bármit lehet enni a böjti napokon csakúgy mint a normális ("lakmározós") napokon. A rendszer működik heti egy, kettő, három napos böjtöléssel is.

52 fogy.jpg



Mi az a részleges böjtölés?

A részleges böjtölés során lehet enni, de nagyon keveset. Így könnyebben elviseljük az éhséget, kevésbé leszünk fáradékonyak, mint a rendes böjtölésnél, és az emésztőrendszerünket sem hagyjuk leállni. A böjti periódus egy teljes napig tart reggeltől estig (vagy 24 órán keresztül tetszőleges órától-óráig, ha valakinek nehéz megoldani vagy elviselni). Az 5:2 fogyókúrában a böjti napon bármit ehetünk, lehetőleg kicsi adagokban, 2-3 étkezésnél többet a szerző nem javasol. Az elfogyasztott összes kalória nem haladhatja meg a normális napi szükséglet 25%-át, melyre az irányszám átlagos tevékenységet végző nőknek 500, férfiaknak 600 kalória. Vagyis meg kell határozni a napi kalóriaszükségletünket (erre több módszert is ajánl a könyvben), elosztani néggyel, és ezt a korlátozást tartani. Minél későbbre iktatjuk be a böjti nap első étkezését, annál jobb. Az egyszerre csak egy napos kalóriamegvonás előnye, hogy holnap bármit és bármennyit ehetünk - a tapasztalatok alapján ilyenkor ritka a túlevés és csak a fogyókúra kezdetén jellemző.

Hogyan lehet az 5:2 módszerrel fogyni?

A fogyókúra első sorban a kalóriadeficit elvén működik, vagyis kevesebb kalóriát viszünk be, mint amennyire a szervezetünknek szüksége van, így az energiaszükséglet fedezéséhez kénytelen a zsírraktárakhoz nyúlni. Ez hosszú távon fogyáshoz vezet. A könyvben leírt módszerekkel egyszerűen kiszámolhatjuk kalóriaszükségletünket, ezután egy digitális mérleg és egy kalóriatáblázat segítségével határozhatjuk meg, miből mennyit ehetünk. Tisztában kell tehát lennünk a saját szükségleteinkkel és az ételeink kalóriatartalmával.

Mik az 5:2 fogyókúra pozitív élettani hatásai?

A részleges böjtölés során szervezetünk méregtelenít, amikor nem terheljük az emésztőrendszerünket. Az emésztési folyamatok során felszabaduló hormonok (inzulin, IGF-1) termelése szünetel, így a sejtek érzékenyebbé válnak ezekre a hormonokra, csökkentve az inzulinrezisztencia kockázatát (az inzulinrezisztencia, vagyis a sejtek érzéketlenné válása az inzulinra vezet a kettes típusú cukorbetegség kialakulásához). Kutatások igazolják, hogy a böjtölés csökkenti a rákbetegség kialakulásának kockázatát. A súlyfelesleg leadása tovább csökkenti a kockázatot. Állatkísérletek utalnak a szív-érrendszeri betegségek kockázatának csökkenésére.
A módszer további előnye lehet (bár a könyv nem utal erre) az immunrendszer megerősödése a részleges böjtnek köszönhetően.

Konklúzió

A fogyókúra elméletileg - és gyakorlati tapasztalatok alapján is - működik. Az átlagember számára biztosan, aki néhány kiló súlyfeleslegtől szeretne megszabadulni, kevés szenvedés árán. Komoly egészségügyi kockázatai nincsenek, legfeljebb az első néhány böjti napon jelentkezhet fáradtságérzés, rosszullét vagy mardosó éhség, de ez később megszűnik. A kalóriamegvonásnak pozitív élettani hatásai vannak, a fogyókúrázók közérzetük javolásáról számolnak be. Fennmarad azonban néhány kérdés, ami a fogyókúra hosszú távú sikerességét kétségbe vonja.

Kritika

Összességében mindenképpen elismerésre méltó, hogy egy jól kommunikáló személyiség, aki sok embert elér a médián és a könyvein keresztül, valós tudományos eredményeket közvetít az átlagember felé és megpróbálja pozitív változásra ösztönözni olvasóit. Ezért is lepődünk meg, amikor a szerző elárulja, mennyire járatlan a testedzés és a sport világában. Újra beiratkozik egy fitneszterembe, de nincs megelégedve, hiszen "az edzőgép heti háromszori használata során is legfeljebb 1200 kalóriát égetünk el" (39. o., az olvasó itt haját tépve felkiált: mi az az "edzőgép"?!). Ráadásul a diétázás sem igazán akart működni előtte, jóllehet "felnőtt életem 99%-a vagy diétázással, vagy a kinézetem miatti elégedetlenkedéssel telt" (22. o.). Így már igencsak szkeptikussá válunk az aktuális fogyókúrás rendszer komolyságát illetően, különösen az 5:2 fogyókúra sikertörténeteit olvasva, amikor két kilós (nem vicc!!) fogyást is találunk a sikertörténetek között (26. o.).
A szerző önmagával is ellentmondásba keveredik, ugyanis vegetáriánusként alacsony szénhidrát tartalmú diétával próbálkozott, ami furcsa mód nem működött (kíváncsi lennék, mit evett egyáltalán). Érthetlen módon számára a vegetarizmus önmagában nem működik, a szénhidrátszegény étrend sem működik, amúgy viszont miért is mondana le a tésztáról, sütikről és a készételekről, ha fogyhat ezek mellett is? Különben is, "van aki élete hátralevő részére grépfruton vagy káposztalevesen szeretne élni?" (50. o.) Ráadásul a gugliban talált zsírégető készítményeknek, amik "nem látják az elfogyasztott zsiradékot, és elősegítik a szervezetből történő kiürítését, mielőtt megemésztődne", "felháborító mellékhatásaik vannak". Mintha az egész teremtett világ összeesküdött volna ellenünk összes földönkívüli instrumentumával, hatástalan edzőgépekkel, kimerítő diétákkal és gonosz fogyasztó tablettákkal.  
Már nem is kell meglepődnünk, hogy az edzésben, diétázásban és étrendkiegészítőkben járatos és mégis járatlan jóakarónknak fogalma sincs a vitaminpótlás logikájáról (és a szervezet alapvető működéséről, nem pusztán a vitamin-hakni fényében, hanem úgy az egész könyv alapján). A böjti napokon - és csak azokon! - "gondosan ügyel arra, hogy ne felejtsen el multivitamint szedni" - miért? - "mert ezzel bebiztosítom magam" (125. o.). Hogy pontosan mi ellen biztosítja be magát, azt nem tudjuk, később sem derül ki, amikor visszatér a témára a szokásos "a zöldségekben és gyümölcsökben elég vitamin van" sablon ostobaság mellett (154. o.).
Legvégül, a fogyókúra rezüméjét nézegetve újra eltöprengünk, hogy a leadott 9 kiló tényleg olyan átütő sikernek számít-e, 160 nap fogyókúra után (ez durván heti negyven deka fogyást jelent). Miért is ne? Valóságos csoda, hogy sütemények, tészta és különféle készételek folyamatos habzsolása mellett valaki tényleg fogyjon, ráadásul egészségesebb is legyen. Ezt valószínűleg sokan elhiszik - a hangzatos részigazságok mellett ugyanis nem tűnik fel, hogy lényegében ugyanolyan egészségtelenül élünk mint eddig.