Kitartás, akaraterő és alázat. Talán a három legjellemzőbb tulajdonság, amellyel leírhatók a fogyatékkal élő, mégis a sportot versenyszerűen űző emberek. Nick Scott története után a motivációt olyan szinteken is megismerhettük, amely egy egészséges ember számára elképzelhetetlen volt. Lehet annál nehezebb, ha valaki képtelen az eszköz nélküli helyváltoztatásra? A kérdés megválaszolását hagyjátok a cikk végére, addig ismerkedjetek meg egy másik történettel:  

Barbie Thomas egy gyermekkori baleset következtében súlyos, egész életére kiható traumát szenvedett: áramütés miatt amputálni kellett mind két karját. Ám sikerült megtanulni a mindennapi tevékenységeket, hiszen a lábujjai mára olyan kifinomultan mozognak, hogy a reggeli sminket is jómaga készíti el. Az meg, hogy gondtalanul vezet az utakon már-már nem is meglepő. Ahogy Barbie mondaná, bármit megtehet, amit egy átlagos ember, azzal a különbséggel, hogy a lábait ő nem csak járásra használja.

Hétköznapok

Barbie története azonban nem fejeződik be egy átlagember átlagos napjaival. 2003-ban megismerkedett a testépítéssel és miután zöld utat kapott a területi szervező elnöktől, részt vehetett élete első fitnesz versenyén. Azóta a vérében van, és nem tudná elképzelni nélküle az életét.

A legnagyobb sikert 2012 márciusában érte el, amikor a hat fős mezőnyből az ötödik helyen végzett. Egyébként a versenyeredményeire általában röviden és humorosan reagál: „Mindig nyerek…, ha én vagyok a versenyszám egyedüli fellépője.”  

Edzés és eredmény

Ha a cikk eleji kérdésre még nem fogalmazódott volna meg benned a válasz, Barbie megkönnyíti a dolgod:

„Az elme egy nagyon erős dolog, amely befolyásolja a hozzáállást, a pozitív hozzáállást és a hitet. Az erős elmével minden lehetséges.”