Imádom a fikciót, a szürrealizmust és az új megvilágításba helyezett dolgokat. A művészet csapjait viszont már nagyon régen kiengedték és manapság alig lehet igazi újdonságokkal találkozni. A performance-ok és egyéb, meghökkentő perspektívákra vagy megoldásokra alapozó, már-már polgárpukkasztó "művészeti" megoldások pedig rendkívül távol állnak tőlem, így azokat nem is sorolom a művészet kategóriájába, számomra inkább a megélhetési bűnöző fogalmát merítik ki ezek. A minap viszont befutottam Kurt Stallaert belga fotográfus képeibe, aki a testépítést egy új, meghökkentő módon -gyerekek közreműködésével- mutatja be. A fotók igazi profizmussal és egy jó adag Photoshoppal készültek és a kidolgozott izmok mellett nagy hangsúlyt kaptak a környezetek is, amik néha teljesen beleillenek a "képbe", néha pedig annyira szélsőséges vagy idejétmúlt elemként adják a hátteret, hogy az így készült képek a fő témával egyetemben döbbenetesek és varázslatosak lesznek. Sportszakmai szemmel nézve természetesen károsnak és elítélendőnek tartjuk a fiatal szervezet súlyos munkára való fogását, de amíg Kurt a Photoshoppot hívja segítségül addig csak annyit tudunk Neki üzenni, hogy: ez az, csináld és soha ne hagyd abba, mert ezek a képek mindent visznek.