Ugrás a tartalomhoz
nov. 30. 2015

Mi kerül 15.000 forintba egy doboz fehérjén?

Tisztán emlékszem arra a napra, amikor eldöntöttem, hogy a testépítés lesz az új hobbim és elkezdtem nézelődni a neten, hogy miket kell vásárolnom ahhoz, hogy "igazi" testépítő legyek. Ahogy egyre jobban mélyre ástam magam a témában rájöttem, hogy táplálékkiegészítők nélkül súlytárcsába sem fogok tudni rúgni, úgyhogy fel kell szerelkeznem minden földi jóval. A vitaminok ára még nem is fájt annyira és az egyéb "kisebb" kiegészítőké sem, de amikor a fehérjék árait megláttam, akkor megkapaszkodtam a székben. Persze 15 ezer forint nem feltétlenül nagy tétel, ha egyszeri kiadásról beszélünk, de egy 2,3 kg-os whey simán elfogy egy hónap alatt és éves szinten ez már majdnem 200.000 forintot jelent, amiből már egész értelmes dolgokat lehet vásárolni.

15.000 forint, de miért ennyi?

A fenti ár egy átlagos tejsavófehérje koncentrátumra vonatkozik, persze vannak ilyen-olyan összetevőkből készült fehérjék, amik lehetnek olcsóbbak is akár, de vegyük alapul ezt, mivel ezt fogyasztják a legtöbben. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy miből áll össze a 15.000 forintos fogyasztói ár, először nem árt tudni, hogy milyen módon gyártják a fehérjét (a képet a nutriversum.com-ról csórtuk):

feherje_folyamat.jpg

 

Most, hogy már tisztában vagyunk azzal a folyamattal, melynek hála a tehéntejből tejsavófehérje lesz, ideje átevezni a "Hogyan készült" rovatból a matematika hideg, sivár és kiábrándító területére :) Az infógrafika alapján a gyártás a tehénben kezdődik, de a számunkra izgalmas és érdekes folyamatok akkor indulnak be, amikor a tejsavó a gyárba kerül. Ilyenkor egy 2,3 kg-os koncentrátumhoz szükséges mennyiségű savó-alapanyag kb. 3.200 forintba kerül, ergó ha otthon nekiállnál pasztörizálni meg szűrögetni, miközben a család elől napokra befoglalod a konyhát, ennyiből akár meg is lehetne úszni a dolgot, persze ez nem ennyire egyszerű, úgyhogy bízzuk továbbra is a gyárakra a munkát, amit Ők kb. 70%-os plusz áron végeznek el, így mire gyakorlatilag fogyasztható formába kerül a fehérje, még mindig csak kb. 5.500 forintba kerül. Ilyenkor már olyan a színe, olyan az íze, olyan a protein mátrixa, ahogy a nagy könyvben megvan írva és amikor azt hiszed hogy hatalmas király vagy, mert megveszed a sima WPC80-at relatíve olcsón és a harmadik adagnál öklendezel tőle, akkor ez alapján a számolgatás után rájöhetsz, hogy mekkora árrés van a sima tejporban is (gyakorlatilag az 5.000 forintot közelíti.. és se íze, se bűze).

Uraim, kérem kapaszkodjanak meg, felszállás következik

Csak hogy emlékezzünk 5.500 forintnál tartunk és 2,3 kg ízesített, színesített, kész proteint tartunk a kezükben, amit minden nap inni szoktunk, viszont hiányzik még a képletből 9.500 forint! Nosza, keressük meg, hogy hol rejtőznek ezek a számok.

chart.jpg

Branding

"Márkázás". Ez az, amitől a Nike cipő meg az Adidas felső baromi drága lesz. Ez a gyártási lépés nem áll másból, minthogy egy márkanév kerül egy fehérjére. Innentől kezdve - aki azt gondolja - jól látja, hogy, saccper tökmindegy, hogy mit vesz meg, a dobozban gyakorlatilag ugyan az a termék lesz, egy kicsit más ízzel, egy kicsit más összetevőkkel és színekkel, de egy tökéletes más és néha rendkívül drága felirattal. Maga a branding kb. 2.200 forinttal löki meg az összköltséget, úgyhogy mire kijön a gyárból a megfelelő dobozban máris 7.700 forintba kerül, de persze itt még nincs vége a költségek halmozásának...

Gyárból a termékek leszállításra kerülnek a brand tulajdonosnak.
A márka tulajdonos cég saját maga vagy exportőrökön keresztül juttatja el a termékeket a nagykereskedőknek/kiskereskedőknek.

Józsiéknak is kell a pénz

Józsi importről / nagykeres. Van egy hatalmas raktára, csomó tehergépjárműve, kismillió fuvarozója meg egy rakás gyereke, úgyhogy kell neki a lóvé azért, hogy behozza az országba a fehérjédet, aztán letegye a raktárában, hogy majd onnan tovább szállítsa abba az üzletbe, vagy webshopba Laciéknak, ahol továbbértékesítik majd Neked. Józsi sem dolgozik ingyen és a kis import tevékenységes és logisztikája kb. 1.000 forinttal növeli a fehérje árát, immár 8.700 forint körüli összegre.

Laciéknak, meg Gyuriéknak is kell a pénz

Lacinak webshopja van, úgyhogy nem kell irodát, telephelyet, satöbbit bérelnie, elég a családi ház a bizniszhez. A feleség dobozolja a megrendelt árukat, a futár érte jön házhoz úgyhogy Lacinak nincs más dolga, mint kiküzdeni a lehető legkisebb haszonkulcsot, vinni a BT-t meg megírni naponta 30-adjára emailben valakinek, hogy a fehérje nem puffaszt de attól nő az izom, ezért vegyen mindenképpen, főleg, hogy most ajándék shaker is jár hozzá. Laci itt persze nem áll meg, mert marketingel, nyomkodja a Google AdWords-öt rendületlenül, hogy jöjjön az átkatt és készüljenek a megrendelések és ezért sajnos fizetnie is kell, így Lacinál - bár tényleg mindent a költséghatékonyságra kiegyezve csinál - így is beesik legalább 4.300 forintos haszonkulcs, ami nem tiszta haszon, hiszen fizeti belőle a rezsit, a marketinget és a családban maradt beosztottakat is.

laciek.jpeg

Gyuri már nagyban nyomja, nagyot álmodott, de megvalósította, bolthálózata van, sok ember dolgozik a keze alá és rengeteg feladatuk van. Őt is terheli a marketing átka, amit a lehetőségei szerint legerősebben kell nyomnia, hiszen Laci cége elárasztja az olcsó hirdetéseivel és olcsó áraival az internetet, Lacinak pedig le kell nyomnia egy kb. szélmalomharcban, hiszen mindenki a Google-t használja keresésre, ahol lehet, hogy Laci kisebb pénzből akár, de sokkal jobban szerepel, úgyhogy Gyuri nem csak keresőmarketingezik, hanem brandingel, azaz próbálja nem csak az árait, de a saját márkanevét is híresztelni, hogy ha elmész a Gyuri boltja mellett, akkor már tudd, hogy itt bizony fehérjét lehet kapni. A brandingelés viszont nagyon drága és csak hosszútávon térül meg, no meg ott a bolthálózat, üzletbérlés, alkalmazottak és a Kft., úgyhogy Gyurinál már annyi költség jelentkezik, hogy muszáj legalább 6.300 forintot is rádobnia akár arra az árra, amin beszerezte a fehérjét, hogy életben tartsa az üzletet és még Ő is keressen rajta.

Így kerül hát Lacinál 13.000-be végül a fehérje, Gyurinál pedig 15-be.

Költségek, amikről még nem szólt a fáma

Noha igyekeztem elég részletesen leírni, hogy miért annyi az amennyi, még így is van, amiről nem beszéltünk, ez pedig a fenti branding költségébe van benne, ami nem szól másról, mint a népszerűsítésről és arról, hogy felismerd a márkanevet. Ha veszünk egy Magyarországon közismert fehérjeforgalmazót (direkt nem írok gyártót, mivel a leírás alapján láthatjátok, hogy sok esetben nem is a márkatulajdonos állítja elő a fehérjét, hanem hozzá már csak akkor kerül a folyamatba, ha az bezacskózva, a saját nevével fémjelezve kikerül a raktárból), akkor rengeteg marketingköltségről beszélhetünk, vegyük sorra, hogy mik is ezek:

- Hirdetések: Internetes bannerek, PR cikkek, útszéli óriásplakátok, TV-s reklámok, rádiós spotok, poszterek az edzőtermekben, amiket persze nem ingyen tesznek ki
- Szponzorációk: Felkarolt sportolók, akik ingyen kapják a betevőt és kapnak némi szponzorpénzt is, hogy teljes mértékben a sportra tudjanak koncentrálni
- Részvétel különböző eseményeken: standbérlés a kiállításokon, ilyen-olyan megjelenések a sportrendezvényeken

Ezek mind-mind a branding-be tartoznak és növelik a költségeket, amik növelik az árakat.

Akkor most drága a 15.000 forintos fehérje, vagy nem?

A kérdés jogos is meg nem is. Ha azt nézzük, hogy közel fele ennyibe kerül alapvetően, a többi csak maszlag, meg fölösleges túráztatás, szállítgatás, megjelenés, stb., akkor borzasztó drága, ha azt nézzük, hogy van egy iparág, amit valamilyen szinten kiszolgál és eltart, akkor a nézőpont akár lehet nemes is, de a matekon nem változtat: így is drága 15.000 forintért valami, amit meg lehetne venni 8.700 forintért. De nem lehet.

Miért nem lehet megvenni 8.700 forintért a fehérjét?

Miattam, miattad, meg a haverod miatt. Azért, mert én is lusta vagyok, meg Te is meg Ő is. 3 éve írom ezt a blogot, de eddig sosem gondoltam arra, hogy esetleg utána nézzek, hogy 3 év alatt miért fizettem ki milliós nagyságrendű pénzeket a fehérjékre és most, hogy így beleástam magam a mélyébe kicsit szomorú vagyok, mert elég sok pénzt spórolhattam volna, ha van rá lehetőségem. Van rá lehetőségem?

sporoltpenz.jpg

Van, csak máshogy kell csinálni

Anno mindenki meggyűlölte valamelyik rokonát vagy gyerekkori legjobb barátját, amikor az befoglalta a nappalit egy órára és az Amway-ről meg TupperWare-s termékekről tartott bemutatót.  Bár az érzés borzasztó volt, mégis tudtak ezek a cégek valamit: kipontozni a marketingköltségeket. Mivel lelkes önkéntes sales-eseik voltak egy relatíve élhetően megépített jutalékrendszerrel így magát a branding költségeket elfelejthették és rengeteg pénzt tudtak spórolni, amit vagy a termékfejlesztésbe, vagy az eladói hálózat inspirálására, vagy egyszerűen az árak csökkentésébe tudtak ölni, ha akartak. Én, meg Te meg a haverod azért vagyunk hibásak a fehérje árában, mert nem tájékozódunk, nem Google-özünk, nem olvasunk személyes beszámolókat, hanem megyünk a marketing és branding után. A cégek meg arra költenek iszonyatos pénzeket, hogy az ilyen magunkfajta barmoknak fényt gyújtsanak az alagút végén, ami után el tudunk indulni és azt követni megszállott módon. A legviccesebb az egészben az, hogy ezt a fajta útmutatást velünk fizettetik meg, ergó, ha mindenki venné a fáradtságot és egy kicsit mélyre ásna a fehérjepor témájában, akkor idővel nem az utcai plakátok vinnék győzelemre a háborút, hanem szimpla internetes leírások és a Tudatos Vásárlók, amiből jelenleg nincs sok. Ha lenne egy ilyen vásárlói kultúra, akkor igen hamar értelmét vesztené a marketing háború és az ebből adódó költségcsökkenés egyenes út lenne, figyelem és tádám: A fehérjeporok árának drasztikus csökkenéséhez. Nagy, hogy tetszik? :) Mondok még jobbat: ha így éves szinten "csak" 140 ezer forintot spórolhatnál, akkor a 3. évben már a retyóba is vehetnél egy 106 centis 3D-s okostévét. Nah, megéri már egy kicsit a fejedet és a Google-t használni? :)

Most már értek mindent, tök király a levezetés és a konklúzió, de kicsit ez most olyan, mint a kőleves....

Olyan mint a kőleves, mert itthon nem lehet egy olyan fehérje terméket sem kapni, ami ne költene brandingre, bolthálózatra, szponzorációra egyszóval mindenre, amitől az a fehérje  13-15 ezer forintba fog kerülni. Jaj, ha ezt gondolod, akkor fölöslegesen írtam meg a cikket és nem tanultál belőle! Mikor megszületett ennek a cikknek az ötlete a fejemben, akkor kemény 10 percnyi Google-bányászat után találtam egy olyan táplálékkiegészítő forgalmazót, aki nem brandingel, nem marketingel, nem teszi rá a világ összes költségét a termékeire, hanem szépen, csendben, nyugodtan kihozza a saját gyárából a fehérjét és elküldi Nekem, Neked, meg a haverodnak. Nem 15 ezer forintért, hanem a 2 kilós fehérjét gyakorlatilag 7.000 forintért, annyiért, amennyibe az ténylegesen került neki, normál haszonkulcs mellett. Persze kitalálhatna rá egy szuperkafa brandinget és költhetne milliókat a marketingre, de nem teszi, mert feltehetően hisz abban, hogy felnő egy olyan fogyasztói réteg, ami képes önállóan informálódni és önállóan dönteni abban, hogy mi neki a jó és mi, mennyiért éri meg, innentől meg már mi döntjük el, hogy milyen lesz a piac, hiszen a mi döntéseink határozzák meg azt. Holnap ugyan úgy rendelhettek majd 15 ezer forintos agyonbrandingelt és bolthálózatozott MuscleTech fehérjét a shop.builder.hu-ról, mint branding és marketingköltségek nélkül, gyakorlatilag gyártói áron megkapható Pure Whey fehérjéket 6.990 forintért a Nutriversum-tól. A Nutriversum nem találta fel a spanyol viaszt, csak az élelmiszeriparban sok-sok éve használt modellt hozta be a táplálékkiegészítő businessbe. Az iparágban ismert bérgyártó partnerekkel legyártatja a termékeit, amelyekre felkerülnek „noname” brand címkéi és rövid értékesítési hálózatán keresztül (webshop, saját boltok)  kerülnek a fogyasztókhoz azaz hozzánk/hozzátok. (Az infó, a weboldal és a Nutriversum megkeresése után jutott el hozzánk). Megnéztük és összehasonlítottuk az oldalon lévő receptúrákat számos nagy gyártó termékeinek összetételével és azt kellett látnunk hogy nagy titok nincs. Érdekes ez a koncepció, a nagy élelmiszerláncok hasonló modelljei nehézkesen indulnak, de a felmérések alapján a tudatos fogyasztói réteg fejlődésével ez az irány emelkedő tendenciát mutat mivel egyre többen felismerik a tényt hogy a globalizáció miatt egyre inkább a logók döntenek már a termékek összetételének valós különbségei helyett. A döntés és a piac a miénk, a kérdés már csak az, hogy a hosszútávon beszerezhető 3D-s TV-k is nálunk landolnak-e vagy maradnak a boltokban pusztán azért, mert mi egy márkanévnek hittünk az összetételi táblázat helyett...