Ugrás a tartalomhoz
dec. 17. 2016

Ő a mi Hősünk: Tupcsia Dávid küzdelme és átalakulása

Amikor elsőnek hallottam Dávid történetét, rögtön tudtam, hogy fel kell vennem vele a kapcsolatot, mert amit elért, az olyannyira tiszteletreméltó, hogy az egész országnak meg kell Őt ismernie. 

Dávidot egy csoporton keresztül ismerhette meg először a testépítő közösség, ahol elmesélte, hogy 18 éves korában diagnosztizáltak Nála egy súlyos betegséget, melyből felépülve sportolni kezdett. Mivel a korábbi betegsége hosszútávú tüneteit a mai napig megszenvedi, a fejlődés számára nehezebb, mint egy átlagos embernek. Nehezebben izmosodik és immunrendszere is gyengébb. Ennek ellenére kitartóan és lankadatlanul űzi a Street workout-ot és hiszi, hogy a pozitív hozzáállás és a sport mindenkinek gyógyír lehet. 

Az Ő a mi Hősünk rovatunkban Tupcsia Dávidot kérdeztük megpróbáltatásairól és újraértékelt, sporttal teli életéről. Kérdéseinkre megható őszinteséggel válaszolt:

15577485_1213501528717440_488774646_n.jpg

Szörnyű pillanat lehetett, amikor diagnosztizálták a betegségedet és szembesültél vele, hogy nyirokrákod van. Hány éves voltál ekkor és hogyan élted ezt meg?

Számomra ez felfoghatatlan érzés volt. Úgy gondoltam, hogy velem ez biztosan nem történhet meg.  18 évesen mindezt átélni nagy fájdalom volt, és hónapokon át nem kaptunk választ arra, hogy jó vagy rosszindulatú-e a betegségem.  

Mi tartotta benned a lelket, mire gondoltál a legnehezebb pillanatokban, melyeket a betegséged alatt át kellett élned?

Jó néhány vizsgálat és a műtét utáni lábadozás egy cseppet sem volt kellemes, néha fájdalommal is járt. Tudom, hogy a mai világban furcsának hangzik, de nekem a Biblia naponkénti olvasása tanulmányozása és Istennel való kapcsolat segített ki a mélyből. Másoknak lehet, hogy ez nem érték, de én erre nagyon büszke vagyok! Amikor átéltem a bizonytalanságot és majdnem féléven át nem tudtam, hogy mi lesz az életemmel, lelkileg teljesen padlón voltam. De egy dologgal teljesen tisztában voltam: nem akarok meghalni, és mindent el fogok követni, hogy teljesen lezárjam életemben ezt az időszakot!

Volt mélypontod, amikor azt gondoltad, hogy nincs tovább és feladod?

Igen, volt mélypontom. Először, amikor közölték, hogy a hangszálam előtti daganatot el kell távolítani műtét útján. Nagyon féltem, hogy mi lesz a műtétnél, de nem volt választásom, beleegyeztem. Teljesen el voltam keseredve, viszont a műtét sikeresen lezajlott és nem voltak komplikációk a hangképző szervekben sem.  Második mélypontom az ezt követő gyógyulási folyamatkor történt. Mivel nyilván nem mindenkivel közöltem betegségemet (megalázónak éreztem), az osztálytársak és ismerősök csak azt látták, hogy nagyon vékony vagyok. Rengeteg gúnyos, megalázó, maró megjegyzéseket kaptam éveket át, hogy ilyen külsővel semmit sem érek férfiként, és belőlem sosem lesz még egy átlagos férfi sem. Igen, tudtam, hogy 49 kg vagyok, de sem lelkileg, sem a betegség miatti gyors anyagcserének köszönhetően nem tudtam fejlődni testileg úgy, mint mások. Én úgy éreztem, hogy teljesen feladom a küzdelmet, hiszen mások szemében semmit sem érek.

Miután legyőzted a betegséget, elkezdtél edzeni. Miért éppen ezt(ezeket) a mozgásformát választottad, mi vett rá az edzésre és mi motivált?

Az edzés (mint intenzív mozgásfajta) nem állt tőlem távol. Kisebb koromban atlétikáztam, gyűrűztem és futottam.

Egyik nap belenéztem a tükörbe, és undorodtam magamtól. Aztán vettem egy mély levegőt. Ott határoztam el, hogy most a gyógyulásom után előveszem a sportos múltamból származó  emlékeket, és hát belevágtam életem egyik legnehezebb időszakába: az edzésbe! 4 év kihagyás után!

A szabad testsúlyos edzést kezdtem el elsőként 2010-ben. Minden egyes gyakorlatot a netről, könyvekből néztem, de volt, hogy én találtam ki újabb, hasznos, erőfejlesztő gyakorlatokat.

Majd 2011 év végén jött a kettlebell edzés, amit a mai napig (a szabad testsúlyos edzéssel együtt) űzök.

2014 májusában elkezdtem a Street Workout nevű edzést, ami ugyan elég nehezen ment az első évben, de nem foglalkoztam vele, hogy milyen béna vagyok… én csak csináltam. Ebben az edzésfajtában rendkívül sok ötletet és lehetőséget látok, így igyekszek újabb trükköket, erőfejlesztő gyakorlatokat én magam kitalálni. Eddig ez sikeresen működik, és épp ez okán készítettem el a facebookon a Confidence in the Street Workout nevű, edzéssel, tapasztalatokkal és táplálkozással foglalkozó oldalamat.

2015-ben elkezdtem a súlyzós edzéseket, amit tömegnövelés céljából folytatok.

15555022_1213500535384206_1590514995_n.jpg

Mik voltak a kezdeti nehézségek és hogyan sikerült átlendülnöd ezeken?

Kezdeti nehézségnek tekintem azt, hogy nagyon gyengén, vékonyan és erőtlenül fogtam hozzá. Segítséget itt a környezetemben ehhez senkitől sem kaptam! Mindent teljesen egyedül intéztem, néztem utána, kutattam, olvastam, én magam tapasztaltam. De úgy voltam vele, hogy mivel kénytelen vagyok egyedül, segítség és támogatás nélkül kicsit is testileg fejlődni és erőre kapni, nagyon boldog és elégedett leszek! És ez sikerült! Képes voltam átlendülni, fejlődtem, több lett az erőm, az önbecsülésem (ami eddig nem volt).

Fokozatosan fejlődtem, de még mindig tapasztaltam a megalázó, kirekesztő és lenéző pillantásokat és mondatokat. De nem érdekelt, itt határoztam el, hogy erős leszek, és nem fogom feladni!

Mint minden, az edzés is lemondásokkal jár. Mennyire sínyli ezt meg az életed (bulik, szociális elfoglaltságok, magánélet).

Így van, jól mondod. Lemondás. Tudtam, hogy valamiből el kell vennem valamiért. Mivel barátaim nem voltak már, így nem volt kivel eljárni szórakozni, de egyébként sem vagyok az a cigifüstös szórakozóhelyen bulizós fajta.  Készítettem egy időtervet. Az egész hétre beterveztem, hogy mikor mit csinálok. Ehhez pedig ragaszkodtam is, és a kevésbé fontos dolgokból elvettem az időt, így szabadítottam fel alkalmat a heti 3-4 edzésre. Ez működött is.

15493957_1213500525384207_1882171129_n.jpg

Mi a munkád? A munkahelyeden mennyire reklámozod a hobbid és hogy tolerálják ezt?

Mivel egy kisvárosban élek, itt nagyon kevés a munkalehetőség. Célom egy saját vállalkozás megnyitása, ahol segíthetek az embereknek, hogy a mozgás képes megváltoztatni az életünket, csakis jó irányba! De addig is kertészként dolgozok, illetve a hobbim okán vállalok személyi modell fotózásokat és faltetoválás készítést is! Úgyhogy bátran lehet hívni.

Kertész munkám során reklámozom a hobbimat, és voltak, akik bíztak bennem annyira, hogy elhívtak, hogy tegyen szebbé otthonukat egy frappáns modern falfestéssel – mindenki elégedett volt.

Mi a kedvenc gyakorlatod?

Na, ezt így nehéz megneveznem. Általában az a kedvencem, amikor nem megy valami, és addig erőlködök, amíg nem sikerül. Onnantól fogva jól eső érzéssel tölt el a tudat, hogy ez is sikerült… és már meg is kedveltem!

De ha meg kellene neveznem, akkor a kettő (számomra mumus) gyakorlatot megemlíteném: a húzódzkodások és a muscle up. Mindkét gyakorlatot utáltam, hiszen nem ment. Végül addig szenvedtem, amíg meg nem tanultam őket.

A street workout-ot, a szó szoros értelmében ilyenkor kicsit nehéz lenne a szabadban űzni. Hogyan oldod meg az edzéseket a téli időszakban?

Igen, ilyenkor (hűvös, hideg időben) nem egyszerű megoldani. Ugye a Street Workout szó lefordítva annyit jelent, hogy „utcai edzés”. Tehát mondhatni az „utcán”,a szabadban történik a mozgás és az edzés. Nagyon fontosnak tartom, hogy biológiai egyensúlyunkat ne zavarjuk meg azzal, hogy szétizzadjuk magunkat a hideg időben. Nagyon könnyen meghűlhetünk, megfázhatunk, aminek szövődményeként tüdőgyulladás, felső-és alsó légúti gyulladás lehet a következménye. Ilyenkor minimum 1-3 hét edzés mentes időszak következik, amit egy sportoló sem szeretne.

Én úgy oldottam meg, hogy az őszi, sőt, a késő őszi időszakig kint edzek és vitaminokat, sok zöldséget, gyümölcsöt fogyasztok. Ha bejön a hideg tél, nem túl jó érzés úgy edzeni. Ilyenkor otthon oldom meg: elég egy egyszerű húzódzkodó rúd és egy tolódzkodó állvány. Van, hogy téli időben jobb az idő (5-10 fok), és jót tesz, ha ebben az enyhe időben edz az ember kint. Egyébként a 3-4 hideg hónap alatt otthon edzek (kellemesebb időben a szabadban), és kora tavasztól teljesen a szabadban. Ez a 3-4 hónap nem zökkent ki, feltéve, ha otthon folytatódik télen is az edzés.

15554971_1213460025388257_457351536_n.jpg

Mit érzel az eddigi legnagyobb sikerednek?

Hirtelen kettő dolog is az eszembe jutott. Egyik az, hogy képes voltam egyedül, segítség nélkül fejlődni, ezáltal olyan fizikai és lelki erőre tettem szert, amire nagyon büszke vagyok, és már senki sem veheti el tőlem.

Másik dolog, amit sikernek éltem meg, hogy volt egy önálló kiállításom a munkáimból egy barokk kastélyban. Sok ember eljött, sok pozitív vélemény hangzott el, ami nagyon jól esett, hogy elismerik munkámat, hobbimat.

Fogyasztasz táplálék kiegészítőket? Ha igen, akkor miket?

Nem, soha sem fogyasztottam semmilyen kiegészítőt az 5 és fél éves edzéseim alatt. A szememben az az igazi munka, ha valaki ezek nélkül, csak edzéssel és helyes táplálkozással képes izomtömeget fejleszteni. Nyilván tovább tart kiegészítők nélkül, de sokkal példásabb is!

Mi volt az eddig legnagyobb súly, amit meg tudtál mozgatni és milyen gyakorlat közben?

Nem vagyok egy nagy súlyt felemelő, megmozgató típus, és nem is foglalkozok vele, ki mennyit tud vagy bír el vagy fel. Viszont az egyik edzőtermi edzés alkalmával (lábnap) 100 kg-ot nyomtam a lábtolón, máskor pedig egy tricepsz gépen közel 80 kg-ot nyomtam le. Ezt pedig úgy, hogy egyáltalán nem járok edzőterembe.

Van példaképed? Miért éppen Őt tartod annak?

A saját életemből megtanulva tudom, milyen érzés éveken át küzdeni a megpróbáltatások és gúnyok ellenére is. Azt tekintek példaképnek, aki a nyomás mellett is képes megmaradni jó embernek és folytatni tudja a mozgást!

15570948_1213488938718699_800010226_n.jpg

Mit tanácsolnál most azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint Te voltál pár éve?

Nem azt a híres sablon szöveget tanácsolnám, hogy: „Never give up – Sose add fel”. Könnyű mondani, hogy sose add fel! Ezzel nem segítek senkin. Nyilván, aki hasonló helyzetben van most, mint én amilyenben voltam, persze, hogy tudja, hogy nem szabadna föladnia. Inkább arra helyezem a hangsúlyt, hogy MILYEN OKA lehet az adott embernek, hogy tényleg HOGYAN ne adja fel a küzdelmét. Gondoljon arra, hogy Ő is egy igazán értékes, szerethető ember, és van célja az életének! Ha ezt nem ismei föl, segítek neki mindenben – átadom azt, amit a 8-9 év alatt tapasztaltam, hogy milyen valós életcélja lehet az embernek, hogyan találhat kiutat egy-egy helyzetből és mi az, ami motiválhatja ebben majd.

Hadd említsek meg még egy valamit. Ugye utaltál nemrég arra, hogy mit tekintek nagy sikernek. Itt ebben a kérdésedben most pont ide passzol egy élményem.

Az a meglepetés ért, hogy rákos betegek (vagy akik már kigyógyultak), vagy akik nagyon sokat fogytak, ők (kb. 50-60 ember) üzentek nekem, hogy a történetem és kitartásom miatt példaképként néznek rám, és én motiválom őket abban, hogy ne adják föl. Még segítséget és tanácsot is kértek tőlem! Soha nem gondoltam volna, hogy majd a sok lenézés és megvetés után ilyen nagyszerű élményben lesz részem! Nagyon jól esik, hogy így gondolnak rám, és a továbbiakban is mindenkinek segítek, hogy legalább ők ne éljék azt át lelkileg, amit én!

15554668_1213496308717962_364724157_n.jpg

Mi a hosszú távú célod, mit szeretnél elérni ebben a sportágban?

Mivel átértékeltem életemet, megtapasztaltam, melyek a fontos és kevésbé fontos dolgok. Így hosszú távú célnak kitűztem azt, hogy nem embereknek, hanem Istennek szeretnék megfelelni, nagyon szeressem gyönyörű feleségemet, és mindent megtenni annak érdekében, hogy minél több embernek az országban tudjak segíteni szavaimmal és tetteimmel egyaránt.

Nehéz lehetett válaszolni a kérdésekre, annak fényében, hogy jelenleg, nem vagy túl jó egészségügyi állapotban. Mit tudsz most erről? Úgy érzed kiújulhat a korábbi betegséged?

A korábbi betegségem hosszú távú tünete a gyors anyagcsere, ez miatt nehezebben fejlődök, mint bármelyik más velem egykorú fiatal srác. Sokszor érzem magam nagyon gyengének és erőtlennek, de a célom, hogy ne adjam fel, s mindeközben másokat is segítsek!

Dávid, őszintén köszönjük a válaszaidat! Biztosak vagyunk benne, hogy mint minket is, sok más embert megérintett a történeted és sokakban reménykeltő, erőt adó üzenetként fogant meg az üzenet. Kívánunk jó egészséget, kitartást és sikereket a sportban!