Szeretek olyan dolgokról írni, amiről fingom sincs. És mivel ez úgy általában mindenre igaz, így mindenféléről írok bátran. Már rég a MTVA-nál kellene főszerkesztői pozíciót betöltenem.

Nincs tetoválásom, mert félek tőle, és mert eddig még nem volt olyan motívum, ami megfogott volna, amire azt mondtam volna, hogy igen ez én vagyok. Az, hogy nem bírom a tűt, az viccesen hangozhat tőlem, de ez most nem ide tartozik. Az hogy egy tetkónak mennyire kell kifejezőnek lenni, és hogy egy varrásba mennyire kell valakinek a teljes ars poetica-ját beletenni, az már egy másik kérdés. Mivel azért valahol csak izgatja a fantáziám és előbb utóbb meglesz az ihlet és a bátorság is, így következzen néhány, a blog tematikájához jobban, vagy kevésbé jobban illeszkedő sportember. Talán saját magam elrettentésére és, arra motiválva, hogy alaposan gondoljam át, mert tudom, hogy én sem fogok tudni megállni az első „Szeretlek Erzsi” felirat után. És ha valaki szintén ötletet keres, akkor jó nézelődést!

Lazar Angelov nem a tetoválásairól lett híres, szerintem a tartalmat nézve ez érthető is, de valószínűleg rajta egy színes oroszlánkirály tetoválás is menő lenne. 

Jason Borrego már határeset, nála már nem egyértelmű, hogy a teste, vagy a varrásai a menőbbek.

Nagy kedvencem Rich Piana. Szerinte a tetoválás az élet része, „sok minden más” mellett erre is buzdít, sőt ahol megjelenik hivatalosan, oda mindig viszi magával kedvenc művészét és ingyen tetoválást biztosít a rajongóknak.

Végül Jens Dalgaard. Kevés vagyok ahhoz, hogy erről véleményt nyilvánítsak, így ezt rátok bíznám!

Ha valaki esetleg kedvet kapott, még nem késő karácsonyra tetoválást kérni. Remélem Jézuska idén veszi a célzásaimat...