A címben szereplő kérdés lehet prózai és lehet valós is. Prózai azért, mert a Hajdú-família olyan már mint a meztelen csiga: igyekszik mindent felzabálni, minden rúdon felmászni és lehetőleg mindent összenyálazni és taknyozni, amit a még szórakozni vagy sikereket elérni vágyó nép később akarva-akaratlanul megérint. Hajdú Péter eddig is olyan volt, mint egy szarkupac, ami igyekezett a saját maga által generált szenyvízzel eljutni az élet összes területére és összemocskolni azt, úgy látszik, hogy a KMK-s feleségétől is egyre több helyen kaphatunk hányingert a jövőben. Prózai módon feltéve a kérdést a válasz tehát az, hogy köszi, de nem.

Dolgozó asszonyok VS. eltartott picsák

A fitness versenyek hölgy résztvevői általában kőkemény átlagpolgárok, akik munka és sokszor a család mellett gürizik össze még azt a plusz energiát és napi másfél órát, ami felrepítheti őket a versenyek színpadaira. Reggel korán kelnek, megcsinálják a dupla reggelit, elviszik a gyerkőcöket az oviba / iskolába, aztán rohannak dolgozni, majd este haza, irány a konyha, hogy legyen vacsora és másnapra fitness ebéd, aztán irány a terem, majd mars az ágyba. Iszonyatosan megdolgoznak azért, hogy társadalmilag, családilag és sportemberileg is kiérdemeljék azt, hogy ott lehessenek. Bár Sarka életmódját nem ismerem, bizton állíthatom, hogy a bébiszitter hamarabb ébred, mint ő és a bejárónőt is csíkszemmel fogadja reggel. A rendelt kaja valószínűleg kiemelten pontos időben érkezik, ergó Sarkának kb. annyi dolga van, hogy két magából totál idiótát csináló interjú között levonszolja magát a terembe és az öklendező edzőtársak között megtalálja azt a személyi edzőt, akinek van még gusztusa foglalkozni vele. Ha az edzésnek vége és lement a szponzorált fehérje lehet is menni haza vagy a szoliba, vagy akárhova, mindegy, csak nem dolgozni, gürizni és szenvedni, élni az átlagemberek munkával és mocsokkal teli életét. A regenerálódás adott, ahogy minden más is, szóval az út a materiális sikerhez akár ki is lehetne kövezve, de az élet szerencsére ott baszik ki a legaljával néha, ahol tud.

Van akinek mindegy hogy mi van, csak ne kelljen többet dolgozni

Néha még Isten is igazságos

Így történhetett, hogy Lébecoló Kata a 3. helyig jutott, ami a formavilágát látva kimondottan kedves helyezés, tekintve a fasorban sem lévő testzsír arányt, izommentes karokat, aránytalan formát és hát lássuk be, az a segg elég löttyedt (ha a mi farkunkat fogdosná minden este Hajdú Péter, az is elég szottyadt lenne...). A probléma persze nem ez, hanem az, hogy a Galád Család amellett, hogy mások nyomorából él és országunk legszerencsétlenebbjeit kihasználva csinálja a nagy pénzeket, miközben zsíros politikus seggeket nyal telibe, hanem az, hogy most jött és megint azon "dolgozik", hogy az életben normálisan létező és küzdő emberektől vegye el azt a csöppnyi örömöt, amiért azok a szerencsétlenek a szart is kihajtják magukból. Aztán persze jön a hír, hogy Naplopó Kata elindult egy versenyen és harmadik lett, az ország sötétebbik fele pedig máris hasra esik, de tessék kérem belegondolni, hogy mi is történik ilyenkor? Olyan, mintha egy NASA tudósokból álló konferenciára küldenénk be VIP jeggyel Hajdú Pétert, hogy ott próbáljon meg okosakat mondani, de mindenképpen kiszorítani azokat, akik egy életen át dolgoztak azért, hogy ott lehessenek.

Sporttársak, ganézzunk már egy kicsit!

Sajnos nem Sarka Kata az egyetlen szardarab a palacsintában, hiszen ott van Berki is, aki ugyan úgy hajdú péteri módon próbál minden lében két kanál lenni és még a saját tükrünkből is visszaköszönni ránk. Mi értjük a bulvárt, értjük azt, hogy ma Magyarországon baromi nehéz bármilyen eseményt eladni normálisan és korrekten, sőt, anélkül, hogy abban ne lenne valami Blikkes, de az ilyen motívumokkal és igazságtalanságokkal egymástól vesszük el az esélyt és a kedvet. A fitness sosem volt itthon népsport, egy verseny sosem lesz agyonhype-olt esemény, ergó semmi értelme kavarni bennük a szart és ilyen-olyan tetvekkel bemocskolni ezeket az eseményeket és az azon induló többi versenyzőt! HALÓ! ÉBRESZTŐ!

Ilyen egy átlag este azoknál, akik nem dolgoznak meg azért, amijük van